Retrográd Uránusz

Retrográd Uránusz

Az égi ébresztőóra

2022.08.24 - 2023.01.22.

A változás, a szabadság, a lázadás és a forradalom elvét képviselő Uránusz augusztus 24-én megkezdi hátráló mozgását a Bika jegyében, ami 2023. január 22-ig tart. Az Uránusz retrográd mozgása egy szabályos ciklus, amely évente kb. öt hónapig tart. Ebben a ciklusban az életünk megváltoztatására irányuló vágyunk befelé fordulhat a külső változások hatására. Egyéni szinten a születési képlet részletesebb tájékoztatást ad a változás típusáról és az érintett életterületről.

Az Uránusz tranzitjai hirtelen elszakítanak bennünket a biztonságos viszonyítási pontoktól. Minden egymást követő direkt tranzittal egyre jobban elkülönülünk az ismerttől, de az ezt követő retrográd fázis visszakapcsol önmagunk egy olyan aspektusához, amelytől elszakadtunk és amellyel kapcsolatban érzéketlenné váltunk. Az Uránusz kiinduló tranzitja egy születési bolygóra vagy tengelyre gyakran sokkoló, a szorongás és a félelem akut rohamait hozva magával. Az Uránusz egy égi ébresztőóra, ami hirtelen felébreszti természetünk alvó és ki nem próbált aspektusait.

Mivel az Uránusz kb. hét évet tölt egy jegyben, retrográd tranzitciklusai, akárcsak a többi külső bolygóé, tevékenységtörténetet halmoznak fel az adott házban töltött évek során. Az Uránusz tranzitjai gyakran egybeesnek azzal, hogy hirtelen elválunk valamitől, amihez ragaszkodtunk és korábban személyes értéket képviselt. Az Uránusz tranzitokban leselkedő valódi veszély az élet legalapvetőbb aspektusaitól való esetleges elidegenedés és az ideálisra való összpontosítás.

Valamilyen szinten mindenki vágyik a tökéletes rendszer létrehozására és a meglévő rendszerek lerombolására. Az Uránusz retrográd tranzitjai belső forradalmat váltanak ki olyan rendszerek ellen, amelyek már nem támogatják a holisztikus túlélést. Fokozatosan lecseréljük a régi modelleket új modellekre, ahogy az Uránusz az adott házon áthaladó lassú folyamata megváltoztatja látásmódunkat. Ahogy a Nappal szemben áll, lassan aláássuk a régit, és felváltjuk az újjal. Az „új” modellt gyakorlatilag lehetetlen ideális formájában használni, ami gyakran frusztrációhoz és kiábrándultsághoz vezethet.

A tranzit alatt olyan érzést kelthet, hogy „kívül vagy” önmagadon, elszakadsz magadtól és kettéhasadsz: egyszerre tapasztalod és figyeled magad. Az első érintkezés azt a hirtelen felismerést hozza magával, hogy nem minden „helyes”, de gyakran nehéz felismerni, hogy önmagunknak vagy környezetünknek melyik része nem megfelelő a jövő számára. Az ember keresgélni kezd, és önmagán kívül keresi a szorongás vagy turbulencia okát. A szorongást gyakran a várakozás és a kalandvágy érzése váltja fel, ami új távlatok felfedezésére ösztönzi az embert, és jobban megzavarja a megszokást. A belső homeosztázis, amely tudattalanul irányítja és szabályozza az ember normális viselkedését, hirtelen meginog, és ami korábban kockázatosnak számított, az kevésbé tűnhet annak.

Az Uránusz „ideálishoz” való kötődése miatt a kezdeti tranzit az elégedetlenség érzésével töltheti el az egyént. Mindaz, ami megnyugtató és stabil volt, unalmassá, komollyá, egyhangúvá és elviselhetetlenül értéktelenné válik. Ez az érzés nem mindig pozitív, mert túlságosan radikális változást idézhet elő, amely magában foglalja az egymással összefüggő eszmék vagy emberek egész rendszerét vagy hálózatát, akik mindannyian akaratlanul és közvetve részt vesznek az uránikus személy átalakulásában. A szorongás nagy része, amelyet az Uránusz kezdeti áthaladása kísér egy bolygón vagy egy ponton, annak az eredménye, hogy váratlanul korlátlan lehetőségek és határtalan horizontok elé vezették az egyént. Hirtelen az embert már nem korlátozzák vagy kötik a szabályok, de nincs alternatív válaszminta. Az elzártság hiányát és a biztonság azonnali helyreállításának képtelenségét általában káoszként élik meg. A káosz azonban minden dolog eredője, és az Uránusz-ciklus hosszú távú folyamata fokozatosan új perspektívát vezet be. A másodlagos szorongás, amelyet az emberek akkor éreznek, amikor az Uránusz a születési mintán kezd dolgozni, azzal kapcsolatos, hogy mennyire felelősek mások életéért, és mennyire mutatnak bizonytalanságot akaratlanul is a közvetlen környezetük felé.

Az Uránusz tudatosítja bennünk a tökéletlenséget. Ez megdöbbentő lehet, ha évek óta elég boldogan élünk egy kapcsolatban, elégedettek vagyunk a munkánkkal, társadalmi helyzetünkkel, és soha nem éreztünk elégedetlenséget vagy késztetést a változásra. Az Uránusz felébreszti elégedetlenségünket azzal kapcsolatban, ami felületes, megszokott, vagy csak a puszta túlélési ösztönön alapul. Az Uránusz elitizmusának megvan az a hatalma, hogy hirtelen hamisnak, hivalkodónak vagy nem megfelelőnek állítja be a kapcsolatot vagy életstílust, holott az korábban tökéletesen jó volt.

A csoda az, hogy korábban soha nem tűnt annak, inkább az észlelés változott meg, mint a valóság. Mindaddig, amíg az Uránusz jön-megy egy bolygón a születési képletben, az egyén egyre jobban megdöbben, mennyire gyökeresen eltér a felfogása. Hogy van az, hogy tegnap valami érvényes volt, ma pedig nem?

Az emberek valódi kiábrándultságon mennek át az Uránusz tranzitok alatt. Bizalmatlanságot tapasztalnak saját hitükkel és belátási képességükkel szemben – hiszen hogyan lehet jó ítélőképességük, ha egész életük hazugság volt? Az, hogy az ember igaznak érzi vagy hiszi, az az, ami olyan csodálatos. A legfontosabb felismerés, amellyel az Uránusz ismétlődő tranzitjai során meg kell birkózni azzal, hogy valami mára feleslegessé vált. De ez nem azt jelenti, hogy korábban nem volt célszerű és érvényes. A múltat sivárnak, rútnak, kiaknázatlannak látjuk. Azon csodálkozunk, hogyan lehettünk olyan bolondok, hogy nem láttuk saját és mások valóságos természetét. Az a megvetés, amit az ember múltjával szemben érez, gyakran felháborítóan aránytalan a valósággal. Az egyensúly végül létrejön, de az időközben tapasztalt polaritások szélsőségesek.

Az Uránusz tranzit alatt nehéz megbékélni unalmas énünkkel. Az ember hajlamos az izgalomra figyelni, és arra, hogy mi távolítja el az élet alapjaitól. Az Uránusz háromszori áthaladása megdöbbentő változásokat idéz elő az emberekben a tranzit időtartama alatt, majd mégis pontosan oda térnek vissza, ahol kezdetben voltak. Ez elsősorban azért történik, mert a változtatásokat túl gyorsan, kevés megalapozással és gyakorlati intézkedések nélkül kezdeményezték. Lehetséges, hogy az egyén tizennyolc hónapos kísérletezésbe kezd csak azért, hogy eldöntse, nem éri meg a változás. Azok az emberek, akik kísérletezés képen új irányba mozdultak el és túlságosan elvontnak és alapvető biztonsági szükségleteiktől távolinak találták, nem vallottak kudarcot. A világról alkotott felfogásuk változott és élesebb marad, de úgy döntöttek, hogy visszatérnek a régi szokásokhoz, beletörődve talán abba az életbe, amely nem tartalmazza ezt a fajta változást. Mindazonáltal mély tapasztalatot gyűjtöttek.


Az Uránusz megtámadja belső énünk azon részeit, amelyek feszülten szerveződnek valamilyen ideál vagy elv köré. Biztosak lehettünk abban, hogy amit egykor soha meg nem tennénk, az az Uránusz ismételt áthaladása során egy felkínált lehetőség lesz, ha nem az első, akkor a következő két áthaladás során. Az ismételt tranzitoknak az a célja, hogy soha ne felejtsd el, amit tanultál, és ha azt gondolnád, hogy az első alkalommal megkaptad, új formában jön vissza, néha ügyesen álcázva, de ugyanazzal az üzenettel.

Az ismétlődő tranzitok lehetővé teszik az új eszmék fokozatos beépítését. A retrográd időkben a folyamata finom, de hatékony. Általában, ha a kezdeti „ütés” intenzitása elmúlik, az ember hozzászokik energiája magasabb frekvenciájához, és keresi annak kivezetését. A szorongó riasztás internalizálódik, a bekerül a tudattalanba feldolgozásra, és fellazítja a szorosabban kötött jellemvonásokat, és a második tranzitnál felszínre kerülnek. Ha a második tranzit a retrográd ciklus során következik be, egy új ötlet kerül beültetésre, amely beérik és integrálódik addig, mire ugyanazon a fokon a direkt Uránusz áthalad. A retrográd tranzit során tapasztalt események vagy belső élmények nagyon gyakran csak jóval azután fejlődnek ki teljesen, hogy az adott fokot teljesen elhagyta.

Az Uránusz szétdarabolja az ember energiáját. Az emberek gyakran aggódnak amiatt, hogy képesek összpontosítani és koncentrálni egy hosszú Uránusz-ciklus alatt, nehéz következetesnek vagy stabilnak lenni. A nagyfokú kísérletezés az alternatívák állandó özönét hozza létre, mivel lehetséges csodák áramlanak át az ember elméjén, és belépnek a valóságba. A tranzit egy olyan időszakot jelez az ember életében, amikor lehetőség nyílik a tapasztalatok magaslatára, és megnyilvánulhat természetének ragyogó, izgalmas aspektusa. A tranzit mélyén leselkedő veszély az, hogy az ember életének valódi, alapvető, gyakorlatias oldala nem biztos, hogy képes kapcsolódni az Uránusz tranzitjából származó ideális, magasztos és elitista késztetésekhez.

A retrográd fázisban az első közvetlen érintkezés által kiváltott feszültség és szorongás enyhülni és internalizálódni kezd. A megoldás mélyen belül, a tudattalan bugyraiban nyilvánul meg. Ahelyett, hogy „minden világos” lenne, ez az az idő, amikor a legjobb munkát lehet elvégezni. Ha a kezdeti tranzit során egy zseniális ötlet születik, akkor ennek az elképzelésnek a megtestesülését a retrográd időszakban kell tesztelni.

Lehet, hogy úgy találjuk, hogy a leginnovatívabb és legkreatívabb oldalunkkal kerülünk kapcsolatba, de ha ennek nincs alapja, és nem tudjuk megszilárdítani, akkor a szorongás és a frusztráció felülmúlja a zsenialitás szikrájának megvalósításának lehetőségét. Az Uránusz elválasztó tulajdonsága az ember életének rendkívül kalandos időszakának zavarba ejtő oldala. Az ember tudata elszakad a hétköznapoktól, ahonnan rendszerint a nehézségek jeleit kapja.

Az Uránusz-Hold érintkezések a legnyugtalanítóbbak, mert megzavarják az érzelmeket, és hirtelen kiszedik az embert a biztonságosból, a világgal való szembenézésre kényszerülve.

Az Uránusz-Merkúr kapcsolatok a legszimpatikusabbak, ami gyakran rövidebb koncentrációt, szétszórt gondolatokat és radikális ötleteket eredményez, amelyek, ha megtestesülnek, jó eredményeket hoznak.

Az Uránusz-Vénusz szétzilálja az ember önálló értékrendjét, a kapcsolatok gyakran ideális színben tűnnek fel. Könnyen beleeshetünk a megtévesztés csapdájába és nem a valóságot látjuk, hanem azt, amivé a társunk válhat, vakok leszünk a megtévesztésekkel szemben, amit nyíltan elkövetnek ellenünk.

Ezért különösen fontos, hogy az Uránusz tranzitjának retrográd fázisát felhasználjuk annak tesztelésére, hogy minek van maradandó értéke. A tudatalattiban levő potenciálok felszabadítása lehetővé teszi, hogy tesztelve legyenek a tudatos birodalmában. A számtalan lehetőséget csak egy erős, önálló ego tudja megragadni és felhasználni. Az Uránusz az ego visszaszorítását fenyegeti, mert az embernek ismeretlen területet és potenciált kell felfedeznie önmagában, úgy, hogy ki van téve a kudarc kockázatának.

Az élet sokkal szervezettebbé válik, miután az Uránusz befejezte ismétlődő tevékenységét, ahhoz a látszólagos szervezetlenséghez képest, ami annak a kilenc -tíz hónapnak a során volt érzékelhető, amikor Uránusz érintett egy bolygót. Az objektívitás és a tiszta gondolkodás képessége visszatér a teljes tranzit befejeztével. A kezdeti széttagoltság érzése eltávolodik, helyébe a megkülönböztetés jobb érzése lép. Már nem tévedünk el illuzórikus vagy megtévesztő fantáziákban, amikor az integrációs folyamat befejeződött, és az Uránusz eltávolodik attól a bolygótól, amelyen oda-vissza áthaladt.

Ennek az elhúzódó tranzitnak köszönhetően a Nap egymást követő szembeállítása az Uránusszal évente fordulópontokat jelent majd egy valóban hosszú távú forradalmi folyamatban. Ha a tényleges oppozíciós pont egy születési bolygóval pontos fényszögkapcsolatban van, akkor a szétválás akut, és a véglegesség érzése veszi körül a helyzetet. Mint minden külső bolygó esetében, körülbelül egy évbe telik, amíg a tranzit által kiváltott folyamat teljesen beépül.

Forrás: Erin Sullivan: Retrograde Planets