Bevezetés

A zodiákus szerkezetű 12 csillagjegyből álló asztrológiai kör alapja a „Nap útja” (tavaszponttól az őszpontig és vissza), mivel ezek vonatkoznak közvetlenül fizikai világunk eseményeire, a természet négy évszakos ismétlődő változásaira, hiszen az élet kialakulása és formálódása a Földön a Nap energiájának köszönhető. A zodiákus körének 12 egységesen 30 fokos szeletekre történő felosztásával jól elemezhetőek az emberi tulajdonságok, úgy, mint egy adott évben a természet és az éghajlat időszakonkénti jellemzői, változásai. A zodiákus jegyek struktúrája a lelkiségben hat, a hétköznapi megélésekben.

A távol-keleti asztrológiai irányzatok inkább a kozmoszból a csillagképeken keresztül érkező ősi energiák alapján határozták meg elméleteiket, melyeket a lélek és a személyiség arculatainak változó megjelenési formáihoz társítanak.

Az asztrozófia (csillagbölcselet) a 12 zodiákus mellett figyelembe vesz még 24 db csillagképet. A felső szintű hívószó, a szellemi vezérlő elv a csillagképekben rejlik. A csillagképek ősi szimbólumok, a tudatalattira óriási hatásuk van.

A lélek formálódásában és kifejeződésében a zodiákus és a csillagképi energia kettős hatása érvényesül, egyiket sem szabad figyelmen kívül hagyni.