Jegyek

Az állatövi jegyek, mint a fejlődés állomásai.


Az asztrológia az állatöv jegyeit és az eddig ismert bolygókat használja jelképként, és tulajdonságaikat összevetve alkot egy mindent átfogó, évezredek óta elfogadott analógiás szemléletet, ami megegyezik a világegyetemet alkotó ideákkal.

(**Régebben tudományként is elismert volt az asztrológia. Hitlertől kezdve Erzsébet királynőig, de ennél még régebbre nyúlva is találhatunk komoly tisztséget betöltő emberek mellet is asztrológusokat, Mátyás királynak is volt asztrológusa. Imádom a sarki fűszeresemet, de azért az előbb felsorolt emberek mégsem ezt a szerepet töltötték/töltik be, így a szkeptikusok most lapozzanak tovább, mert ennél több bizonyíték szerintem nem is szükséges az asztrológiáról...)

Az állatöv jegyei kozmikus helyek így a bennük helyet kapó planéták segítenek az energiák összefüggéseinek megértésében. Igen energiák. Fontos tisztázni, hogy az asztrológiában mindig energiákról beszélünk, amik kivétel nélkül hatnak ránk. (Nem, egyáltalán nem távgyógyításos ezotv energia küldésről van itt szó!) A hatás pedig így az állatövi jegyek sokszínűsége miatt mindenkinél mást vált ki függően attól, hogy az állatövi jeggyel és a benne helyet foglaló planétával, milyen energiák tudnak érvényesülni.

Az állatövi jegyeken más néven Zodiákus körön megfigyelhető az emberi tudat/lélek fejlődésének szabályos folyamata. Az egész életünk végbe megy a Zodiákus körön, törvényszerű (karma) fejlődési állomásokkal tarkítva.

Minden jeggyel a szemközt elhelyezkedő jegy szöges ellentéte a körön. (Ikrek <->Nyilas) Ezen ellentétektől tanuljuk a legtöbbet hosszú utunk során. (Aki nem hajlandó tanulni az vessen magára, mert annak kicsit nehezítve lesz a pálya, a fényszögeknek köszönhetően, amik neve hallatán is vigyázzba állunk néha, főleg, ha az egy kvadrát. Nyugalom, majd elmesélem mi az...)

Az állatövi jegyek a velünk született képességeket mutatják meg a radixban. (radix=horoszkóp képi megjelenítése)

Felfedezhető a körön a jegyek egymásutánjában az emelkedő tendencia is.

Mindegy jegy olyan sajátosságokat / tulajdonságokat és értéket képvisel melyek egymásra építhetőek ahogy előre haladunk a zodiákuson. Természetesen egyik lépcsőt sem lehet kihagyni, ahogy egy építkezésen is furcsa lenne egy ház ajtó nélkül. Elkezdjük tehát a Kosban (benyitunk az ajtón) és haladunk végig egészen a Halakig, ahol bezáródik a kör (itt be is csukjuk az ajtót). Ez persze nem azt jelenti, hogy egy Halak magasabb szinten állna, mint egy Kos, szimplán mert a szülei jókor voltak nem moziban(...) és ezáltal február 20 és március 20 közé esik a születésnapja, mindössze arról van szó, hogy ezen a 12 lépcsőn végig kell menni, ezen jegyek tulajdonságait meg kell élni. A kos a kezdet a születés, ezért indulunk ezzel az energiával a körön.

Egy elemzés során, tehát a 12 jegy és a planéták által pontos képet alkothatunk magunkról, társunkról, bárkiről.

Nincs azaz elrejtett pont bennünk, amit ne lehetne kiolvasni a radix által. Pontosan meg lehet határozni a segítségével, hogy bizonyos helyzetekben milyen módon fogsz reagálni, érezni… (de ha látjuk, hogy félsz tőle, úgysem mondjuk el.. – dehogynem ;-) ) méghozzá a 12 jegy energiát felismerve a reakciókban. Mert minden jegy tulajdonságát hordozod magadban, egész egyszerűen más és más élet területeken nyilvánul meg. Egy Ikrek jegyben született embert taszítani fog egy Nyilas jegyben született. Miért? Mert szemben áll vele a Zodiákus körön. Tudattalan ellenszenvről van itt szó, vagy nevezzük olyan első benyomásnak, ami nem túl jó érzést váltott ki. Viszont kénytelen lesz (ha jót akar magának) megbarátkozni vele, de legalábbis nem elutasítóan viselkedni. És amint ez sikerül, (netán barátságot is köt mert ez se ördögtől való ám csak mondom), szintet/lépcsőt lépett a lélek.

A fejlettség tehát a lélek emelkedésétől függ, ahogy az a 12 jegyet végig tapasztalja. Mert fejlődni tapasztalás útján tudunk. Nagy utazás ez bizony, 12 minőségben, 12 jegyen át.

Jó utat mindenkinek! :-)


részletesebben

Kos – kezdet - születés

A Kos az elindulás, az ébredés. Az erők kibontakozva kelnek életre, tele frissességgel, nagy feszültséggel, az Én érzi a benne dagadó erőket és célt keres, amelyek felé azokat fordíthatja. Az erőkifejtés szinte öncél még, az, amit elérhet vele, alárendelt jelentőségű. Az Én még nem ébredt teljes öntudtára, kifelé, a tevékenység határtalan tér felé fordul, és nem foglalkozik önmagával, ezért egyáltalán nem, vagy csak kevéssé önző vagy önös (egocentrikus).

Létének értelmét az erőkifejtésben, az erők felhasználásában látja, öntudatát és akaratát az erők szolgálatába állítja, igyekszik azokat tevékeny irányba terelni, ezért hajlamos arra, hogy összegezett erők irányítójává, mások vezetőjévé legyen. Az élet még új a Kos-ember számára, minden még megismerésre és felfedezésre vár, ezért kész az úttörő szerepére és merészen, nagy lendülettel vág neki a kifürkészhetetlen, tehát nem mérlegelhető feladatnak is. Úgy érzi, hogy élete nem egyéb, mint a benne feszülő erők kifejezésére rendeltetett eszköz, ezért inkább az erőfeszítésre, a küzdelemre irányítja figyelmét és keveset törődik önmagával vagy az életével: a kitűzött célért folytatott harcban készségesen feláldozza magát. Mindehhez éppen a kezdeti, mondjuk kezdetleges állapot egyszerűsége és naivitása járul. A Kos nem szereti a bonyolult kérdéseket, a felmerülő kételyeket és ellenvetéseket, mindez csak eltereli az erőket a tettől, az eredményes tevékenységtől, kevesebbet gondolkozik, mint inkább cselekszik.

Ellenvetésekkel, gátló idegen erőkkel szemben türelmetlen, összeütközik velük, hogy az erők maguk döntsék el a vitát. Elszántságában dacos és nyakas, de lényegében jóindulatú, jóérzésű, amit lelki egyszerűsége és frissességében rejlő ártatlansága is megmagyaráz. Mint a jegy és a benne uralkodó pozitív jellegű Mars, a Kos-típus is feltétlenül pozitív s tevékenysége kifelé ható és szétáradó.

részletesebben

Bika – anyag – értékteremtés

Csakugyan megállapodást, nyugalmat és megóvást fejez ki az előző jegy jellegével szemben. A harcot a lélek megvívta az előző fokozaton, figyelme most már a kitűzött eredményekre irányul. Tevékenysége elcsendesül, de annál állandóbb és tartósabb jellegű. Koncentrálódik befelé és önmaga felé fordul. Az Én jelentősége és érdeke előtérbe lép, de ezúttal először; a Bika még nem hatolt bele az Én mélységeibe, egyszerűen és egészségesen önös, természetes határig önző. Nem kíván kezdeményezni és vezetni. Sem az ismeretlen messzeségek felé törni; megelégszik önmagával és környezetével, tevékenysége pedig otthon érzi magát a megszerzett és birtokolt területen. Az anyag érdekli és megtalálja benne azt az értéket, amely önérdekét szolgálhatja.

Nem keres új, járatlan utakat, hanem gondosan tovább építi a tört ösvényeket és arra törekszik, hogy a maga körében mindent alávessen a földies és anyagias érdekek szolgálatának. Teremt, létesít, fogyasztja és elraktározza a megtermelt vagy létrehozott javakat, egyrészt, mert a termelt javakat ellenértékekre válthatja be. Ily módon a termelő munkálkodás az általános jólétet, a közérdeket is szolgálja. Munkáját nem érzi önfeláldozásnak; ellenkezőleg, gyakorlatiasan fog fel mindent, s hajlamos kissé lenézni azokat a lelkes és szinte élhetetlen Kos-típusokat, akik messze kalandozó célokat követve, utat törnek az utánuk jövőknek, de nem állnak meg, hogy a feltárt területet hasznosítsák.

A Bika a szó szoros értelmében jól megveti a lábát a földön, a kézzelfogható bizonyosságban gyökerezik. Mindent, ami a gyarapodást és gyarapítást a termelést és létrehozást szolgálja, nagyra tart, s erőit ezek szolgálatába állítja. Családot alapít, utódokról gondoskodik, biztosítja az anyagi javakat családja és utódjai részére, termel, megműveli a földet, a termelt nyersanyagokat használható és hasznosítható dolgokká alakítja át, a megszerzett vagy létrehozott javak biztosítására, megóvására is gondot fordít, szeret jól élni, s ezt elsősorban az étel és ital jelenti nála. A Bikában negatív jelleggel megnyilvánuló Vénusz azonban mindehhez a formáló készséget is adja. A magasabb Bika-típus az anyagban ösztönzést talál, hogy azt formákba kényszerítse és a szépség vénuszi elemével is felruházza.


A képzőművészetek – különösen a mintázás, szobrászat és dekorálás – sőt az emberi testben rejlő lehetőségek szép formában kifejező művészetek, pl. tánc, és ének is a Bika-jellegű tevékenysége. Ha szellemi-művészi tevékenységet folytat, fontos számára az alkotás anyagi értéke. Fontos számára az érték létre hozása, elsősorban az anyagi értékek, a minőség és értékállóság, a tartósság, a valódi jó minőségű anyag, ami tartós és időtálló.

A Kos heves, nagyfeszültségű hatásaival szemben tehát a Bika a békés, egyenletes és egyensúlyra törekvő tevékenység jegye.

részletesebben

Ikrek – közvetítés - mozgékonyság

Az Ikrek következő fokozatában az előző létszakaszban sok erőt gyűjtött, sok tapasztalatot szerzett lélek ismét az ellenkező véglet felé fordul. A felhalmozott erők és javak, a kiegyenlítésre törekvő természet-törvény hatása alatt a szétszóródásra, a kiáradásra irányulnak. Az Ikrek embere nem takarékoskodik, nem ragaszkodik a meglévőhöz, nem tapad a röghöz vagy az anyaghoz. Lendülete pozitív irányt vesz és a tevékenység megint kifelé, a messzeségek felé fordul.

Egész erejével arra törekszik, hogy tevékenyen, mozgékonyan irányítsa érdeklődését minden felé, ami megközelíthető és megismerhető. Igyekszik kapcsolatot teremteni mindennel, ami elébe kerül. A meglévővel szemben, inkább az új, a még ismeretlen érdekli, e tekintetben a Kosra emlékeztet, de míg az, az erőkifejtésben öncélt látott, addig az Ikrek embere az új és feltáratlan dolgokkal kapcsolatokat létesít és igyekszik ezeket a kapcsolatokat minél szélesebb körre kiterjeszteni.

Mozgékonysága és szétáradó hajlama az öntudatot gazdagabbá teszi, értelmével és szellemével is megtanul, bánni. De ez a kísérlet még új élmény neki, nem tud gazdálkodni értelmi képességeivel, rendszertelenül fordítja érdeklődését minden felé, főleg az újat, a meglepőt keresve. Mint a Kosban az erőkifejtés, úgy az Ikrekben az értelmi kapcsolódás válik mintegy öncélúvá. Mindenről tudomást kíván szerezni, mindenről meg akar tudni valamit. Nem hatol a mélységekbe, nem törekszik a dolgok lényegének a feltárására, megelégszik azzal, hogy tudomást szerez és kapcsolatlétesítő hajlamával hírt ad másoknak róluk.

Az Ikrek önössége nem annyira anyagias, mint inkább értelmi-szellemi. A megszerzett javakat nem halmozza fel, nem óvja meg, hanem szétszórja, vagy újabb kapcsolatok szerzésének szolgálatába állítja. Mindent észrevesz, ami a felszínen végbe megy. Kapcsolatkereső hajlama sok utazásra készteti, de ezek többnyire rövidebb utak. A pozitív-jellegű Merkúr, jól jelképezi ezt a gyors mindent bejáró jegyet.

részletesebben

Rák – gondoskodás - szeretet

A Rákban, a tovább haladó lélek, ismét új tapasztalatokat szerez. Kipiheni előző, szétáradó és mozgékony tevékenységét, erőkifejtései negatív irányba, ismét befelé fordulnak. Öntudata már több fokozaton ment keresztül, most már határozottabban kezd énjével foglalkozni, de ennek minden lehetőségével még nincs tisztában. Éppen ezért önösségét és önzését nem állítja előtérbe, hanem azonosítja szűkebb környezetének érdekeivel, amelyekre koncentrálódó, befelé forduló hajlama irányítja figyelmét.

A Rák ember ismét gyűjt, halmoz, megóv. De ezt már nem az anyag öncélú értékelésével teszi, mint a Bika, hanem azért hogy, hasznát és előnyét lássák azok, akik felé szeretetével és gondoskodásával fordul. Itt a kis kör tagjaihoz való ragaszkodás, szeretetté válik. De a szeretet eleme ezúttal először lép előtérbe, ezért még kissé kezdetleges, bár őserő él benne. A szeretet a Rák esetében még öncél. Szeretnie kell, mert ez a természete, de a szeretet bonyolultabb, további fokozatait még nem ismeri.

A Rák szeretetének legjellemzőbb kifejezése az anyai szeretet, másodsorban a családapa gondoskodó jósága. Önzés és önzetlenség keveredik benne, mert a Rák ember a szeretett lényt teljesen azonosítja önmagával. A szeretet és a gondoskodás szűkebb kőrre koncentrálódik, de éppen ezért erős és teljes. Minden, ami ennek a szűkebb körnek az érdekeivel együtt jár, drága és fontos a Rák szemében. Odaadó gondoskodás, a testi és lelki szükségletek, hiányok kielégítése, betöltése, a szűkebb körű élet keretének rendben és tisztán tartása, csinosítása jelentik az elsőrendű tevékenységet.

Ezért a Rák-ember szereti otthonát, tágabb otthonát, a hazáját is, érdeklődése az otthon és a család felé fordul, gondoskodik a tőle függőktől, a nagy erőfeszítésre, sőt önfeláldozásra kész, ha övéinek érdekéről van szó. Mindig követendő jó példát akar mutatni. Az érzései, s az előző fokozaton megszerzett tapasztalatok is követelik a magukét, értelmi-szellemi érdeklődése a távoli dolgok, messzeségek felé fordul és a képzelet világában éli át azt, amit a valóságban nehezen érhet el. Ragaszkodás az életfeladata többnyire a maga szűkebb köréhez, legtágabb értelemben is szülőföldjéhez vagy hazájához köti, de vágya a messzeség, az utazás, főleg a tenger, amely maga a határtalanságában a legélesebb ellentét a szűk környezettel, s ezért mindennél gazdagabb tápot ad a képzeletnek.

A Rákban uralkodó negatív jellegű Hold mindezt a vonatkozást erősen hangsúlyozza és változékonyságával a Rák-emberben is hullámzó hangulatokat, változó kedélyállapotokat idéz fel. A Rák nagyon jellemző tulajdonsága a titkok megtartása, titkolózás. A diszharmonikus hatások oda vezethetnek, hogy a kiszakad szűkebb köréből, s akkor a képzeletben kifestett távoli utazások valóra is válnak, de a messze vetődött Rák-ember alaptermészete és képzelete ilyenkor az otthont állítja lelki szeme elé és senki sem ismer, érez olyan erős honvágyat, mint az otthonától elszakadt Rák-típus, noha minden vágya az volt, hogy messze földeket bejárhasson.

részletesebben

Oroszlán – Ego – életörömök

Az Oroszlánban a lélek ismét az ellenkező végletben találja meg kifejezését. Az Én már elég fokozaton és tapasztaláson ment keresztül és itt ébred teljesen öntudatra, olyannyira, hogy az Oroszlánban az önérvényesítés, az Én előtérbe helyezése, s a velejáró, bár még mindig normális határok közt maradó önösség és önzés válik szinte öncéllá. A Rákban megismert és tudatossá vált szeretet megmarad, de az Oroszlánban uralkodó pozitív-jellegű Nap szétsugárzó erőivel kapcsolódva kiterjed, szerteárad, és nagy kört von hatása alá. A szeretet s az önösség különös módon keveredik.

Az Oroszlán jóságos, jóindulatú, melegszívű, mindig kész két kézzel adakozni, de csak annak, aki megnyerte rokonszenvét, s azért, mert mindebben a maga énje és jelentősége léphet előtérbe. Bizonyos családfői gondoskodás is él benne, de ez eltér attól, amit a Rákban láttunk. Nem elégíti ki már a szűkebb kör, a család, nagyobb, szélesebb kört akar látni maga körül, főleg azért, hogy természetének megfelelően annak középpontjában állhasson, és mint a Nap, fényét, erejét a tőle függőkre, a hozzá folyamodókra sugározhassa.

Örömmel ad minél többet, minél bőkezűbben, mert így méltó ez őhozzá, s ezzel hangsúlyozza hatalmát, erőforrásait. Önérvényesítő hajlama a hatalomban, a központi irányító tekintélyben találja meg igazi helyét, uralkodnia kell a maga körében, s ezt a kört tágítani igyekszik, hogy hatalmának is tágabb érvényesülése legyen. Az Oroszlán a szó legszorosabb értelmében királyi jegy, az igazi Oroszlán-típusban mindig van valami fejedelmi önérzet, büszkeség és parancsolni tudó tekintély, még akkor is, ha mindez csupán gátoltan, kis körre szorítkozva érvényesülhet. Fölfelé tör, erőit a maga érvényesülésére fordítja, de arról sem feledkezik meg, hogy híveit magával együtt felemelje.

Erős életérzése és túláradó erői, teljes öntudatra ébredt énjének önösségével együtt az életörömök értékelésére vezeti, szeret jól élni, de az örömökben másokat is részesít: vendégszerető, gazdagon ellátja azokat, akik megfelelő módon közelítenek hozzá és éreztetik vele, hogy magasabban állónak tekintik. A feladata megtalálni az életörömöt, hiszen örömre termett. Az életörömök kedvelésében hajlandó túlzásba is csapni, a szerelmet önmagáért élvezi, s ebben szinte kimeríthetetlen. Nap-erői is támogatják, de ha szerelmi kapcsolataiban önös is, azért nem hitvány és kicsinyes módon önző. Az felel meg természetének, hogy örömét megossza és élvezze, mennyi örömet tud adni másnak. Önösségében és büszkeségében hiú, de hiúsága magától értetődő és tényleges értékeiben gyökerezik. Nem gyűjt, nem óv meg, hanem szétoszt, ad, de igyekszik igazságosan mérlegelni. Az igazi Oroszlán ember mindig igazságos, főleg azért, mert méltóságában ezt tartja magához illőnek.

részletesebben

Szűz – rendszeresség – analizálás

A szűzben a lélek megint befelé fordulva, koncentrált irányban igyekszik pótolni az előző fokozatban szétárasztott erőket és megóvó, összetartó hajlammal fejti ki tevékenységét. Mint minden negatív jegyben, az érdeklődés itt is az anyagi, földies dolgok felé fordul, a gyűjtés és a meglévőkről való gondoskodás lép előtérbe. Az Oroszlánban már öntudatra ébredt Én itt is követeli a magáét, de a visszahatás is kiütközik:a Szűz-típus erősen önös és önző, de ezt elleplezi, sőt kész önmagát mások szolgálatába állítani, mintha ösztönösen le akarná bontani önösségének várát. Míg az Oroszlán két kézzel szórta a javakat, a Szűz takarékoskodik az anyagiakkal és a maga erőivel is. Erre szüksége van, mert az előző létszakasz túlságosan fecsérelte az erőket és a Szűznek meggondoltan kell gazdálkodnia a megmaradt energiákkal.

Ez a visszahatás és a jegy negatív jellege hozzák magukkal, hogy a Szűz életereje csekélyebb, betegségekre könnyebben hajlamos, s óvatos aggodalmas természete még ezt is túlbecsüli, fél a bajtól és elővigyázatosan igyekszik elkerülni minden betegséget, sőt odáig megy, hogy képzelt betegségek rabjává válik. Gondos, szorgoskodó mivoltában minden figyelmét az anyagi dolgokra irányítja, de a benne uralkodó negatív Merkúr-jelleg folytán értelmi-szellemi érdeklődéssel fordul feléjük.

Az anyagot már nem önmagáért becsüli, mint a Bika, nem is a felhasználásával törődik, mint a Rák, hanem mélyebb természetével igyekszik tisztába jönni. Ráeszmél, hogy az anyag nem is olyan egyszerű és nyersen kézzelfogható valami, aminőnek a Bika tartja, hanem rejtelmes titkokkal teljes. Értelmi-szellemi hajlama kutató törekvéssel párosul.

Kritikának vet alá mindent és igyekszik ismereteket szerezni, - kifürkészni a dolgok mivoltát, De nem felszínes és csapongó, mint az Ikrek, hanem mélyreható és megfontolt, sőt nehézkes és aprólékos. Kutat, tapasztal és a megismerteket rendszerbe foglalja, hogy könnyebben áttekinthesse. Az anyag természete mindennél jobban érdekli, ezért a kémia kifejezetten Szűz-jellegű tudomány. De nem csak az anyagot igyekszik megismerni, hanem az ember viszonyát is az anyaghoz, általában az anyagi létformát. Gondolkozóvá bölcselkedővé és vizsgálódóvá válva keresi mindezek értelmét és az eredményeket megint csak rendszerbe foglalja. A gyógyítás és az egészség, a Szűz jegy analógia sorába tartozik. A rendszeresség mintha az Oroszlán rendszertelen szétáradásának visszahatása volna a Szűzben. Aggodalmas gonddal tart rendet, pontos pedáns, kínosan ügyel a rendre és a tisztaságra, mindennek áttekinthetőn, sorba rakva kell rendelkezésére állnia, cédulákkal látja el a dolgokat, dobozol, rendszerez, ellenőrzi a kiadást és a bevételt. Mindent kianalizál, részekre szed.

Rendet teremt a világ dolgaiban, amit az előző jegy, az Oroszlán olyan kedves könnyelműséggel és adakozó kedvvel szórt szét. S éppen ezért szigorú a kritikája, amikor rendszertelenséggel és nagyvonalú könnyedséggel találkozik. Az Oroszlán uralkodni vágyásának is megvan a maga visszahatása. A Szűz készségesen szolgál, alárendeli magát a felsőbbségnek és erőit meggyőződéssel bocsájtja mások, irányító tekintélyek rendelkezésére.

Itt lezárul a ciklus első fele. Az Én teljesen magára eszmélt, úgy pozitív, mint negatív értelemben, s a következő jegyek magasabb, átfogóbb tevékenység és fokozódó szellemi öntudat fejlődésének, s az Én fokozatos feloldásának állomásai. A következő jegyek mindegyike poláris ellentétben, poláris kiegészítő kapcsolatban áll a vele szemben lévő jegy tartalmával.

részletesebben

Mérleg – a másik ember – harmónia

A Mérlegben a lélek megint ellentétes irányt vesz, és pozitív visszahatással indul új tapasztalatok felé. Megtanulta már a rendtartást és ennek értékeivel is tisztában van, de fellázad a túlzott rendszeresség és főleg az aprólékosság ellen. Nagyvonalú és széles körű az érdeklődése, s ezt itt a pozitív Vénusz hatásai festik alá. Tevékenysége ismét kifelé irányuló, szétterjedő lesz, s a múltból magával hozott tapasztalatok alapján a sok ellentét közt igyekszik egyensúlyt teremteni.

Öntudatos, önérzetesen büszke, de kevésbé önző, s ebben is arra törekszik, hogy egyensúlyt találjon önmaga és a külvilág érdekei közt. Általában, mindennél jobban a kiegyenlítésre,a harmónia helyreállítására irányítja figyelmét, tevékenységeit is ennek a célnak a szolgálatába állítja. A rendet és rendszerességet már nem az anyagias és szűkebb határok közé zárt területen igyekszik átélni, hanem a magasabb rendű rend keresésében: törvényt, ellenértékeket áthidaló és összehangoló nagy rendet akar, amelyben az arányosság vénuszi elve, az értelem és a szellem uralkodjék.

Erői új célok felé fordulnak, mint a vele szemben álló, őt polárisan kiegészítő Kosban, de a lendület nem marsi módon öncélú, hanem kimért, meggondolt, és célkitűző. Nincs itt éles és kemény szembefordulás, hanem alkalmazkodó, behízelgő, megnyerő meggyőzés jut szerephez, amely azonban nem feledkezik meg céljáról. Diplomatikus hajlékonyság, rábeszélőképesség társul a kellemes, tetszetős, egyensúlyozott érintkezési formákkal, amelyek vénuszi eredetűek. Eszközei finomak és szelídek, okosak, de éppen ezért az eredmény sokszor csak ideiglenes, nem gyökeres és mélyreható. Könnyű kibillenteni az egyensúlyából, és akkor elbizonytalanodik, és várja a másik ember visszajelzését.

részletesebben

Skorpió - szenvedély - transzformáció

A Skorpióban aztán megnyilatkozik az előzők visszahatása, de odáig szerzett tapasztalatok és eredmények összege is. A Skorpió víz-eleme elmélyülő érzést befelé forduló lelkiséget ad, s ehhez az itt negatív Mars, sőt a Plútó nagyfeszültségű ereje járul. A léleknek szembe kell néznie mindazzal a feladattal, amelyek megértésére és átélésére az előző fokozatok megérlelték, s amelyeket azok a maguk módján próbáltak megoldani. A Skorpió nem elégszik meg a rend és az összhang kedvéért mindenképpen létrehozott kiegyenlítéssel. Újra értékel mindent és próbának veti alá az előző fokozatban elért eredményeket. Az ellentétek legélesebb és legvégletesebb formában merülnek fel újra és nem maradnak meg a normális élet síkján, hanem magasabb régiókba emelkednek.

A negatív jegyek módjára a Skorpió is visszamerül az anyagba, de ezt nem találja kielégítőnek. Erőit arra irányítja, hogy az anyagiság és testiség legrejtettebb természetét is megismerje, de nem kívülről szemlélve és rendszerezve, mint a Szűz, hanem a legközvetlenebb módon, az átélésben. Ugyanakkor a lelkiség és a Mars-Plútó előrehajtó, ösztönző feszültsége a testiség mélységéből a tisztult szellemiség felé vezető útra irányítja figyelmét és megsejti, hogy az ellentétek és ütköző végletek gyökeres megoldása csak egy magasabb létsíkon válhat lehetővé.

Mindez fokozza a végletességet, a legerősebb testiség és a legmagasabb cél felé törekvő lelkiség összeütközik, és nagy válságot idéz fel. A Skorpió az a pont, ahol a „lenn” és „fenn” a testiség és a szellemiség, a véges és a végtelen, az alacsonyrendűség és magasrendűség, a mohó életszomj és a megtisztult felemelkedés találkoznak, hogy megvívják csatájukat. A Skorpió érzi, hogy le kell mondania mindenről, ami kézzelfogható és testies, el kell szakadnia a véges kötelékektől, de egyúttal azt is tudja, hogy igazi áldozat csak az lehet, ha az ember azt áldozza fel, amit a magáénak mondhat. Ezért ösztöne arra hajtja, hogy mélyen belemerüljön a testiségbe, a szenvedélyekbe, a végletek fizikai átélésébe, mert tudja, hogy útja ezen keresztül vezet, s csak akkor emelkedhet fel, ha megismerte és leküzdötte, a véges, de rendkívül erős kötelékeket.

Feladata: megölni önmagában az alacsonyrendű, testi embert, hogy feltámadhasson benne a magasrendű, tisztult ember. Útja azonban nem elméleti, vagy értelmi-szellemi út, hanem az áthatolás, sőt átgázolás a leküzdendő területen. Épen ezért vonzza és tartja fogva a szenvedély, s mindennél erősebben a testiségben gyökerező legtitokzatosabb valami, a nemiség, amelynek felsőbb értelme mégis kiemelkedik a testiségből és egyetemes törvényre mutat. A földi élet egyéb anyagi kötelékei, a birtok, a tulajdon, az otthon, a család, a hatalom, a jólét, az anyag értékelése, amelyekkel az előző jegyekben találkoztunk, már mind mögötte vannak, már csak egyetlen rendkívüli erős kötelék tartja fogva, a nemiség rejtelme, a kettősség misztériuma.

A Skorpió-ember számára a szerelem és a nemiség nem kényelmes öröm, mint például az Oroszlánnak, hanem egész valóját felrázó élmény, pokol, vagy tisztítótűz s minél több gyönyört talál benne, annál inkább rádöbben arra, hogy amit kap, az csak látszat, véges jelképe valami végtelennek és a múló egyesülés mámoros önfeledése csak hiányos előképe a végtelenbe olvadás teljes üdvösségének. És ha keresztül tud törni ezen a végső akadályon, akkor rátalál önmagára és a kínzó ellentétek végső kiegyenlítésére. Újjászületik, valami meghal benne és feltámad a magasba szárnyaló lélek, mely a rög kötelékei fölé emelkedik.

Ezek a hajlamok és adottságok a Skorpió-embert a misztériumok felé hajtják, misztikus és mágikus erőkkel lép kapcsolatba, s ezek mind hidat mutatnak neki a véges és a végtelen közt. Amíg azonban a testiség kötelékei meglazítatlanul fonódnak reá, a fekete mágia veszedelmei környékezik. Manipulál, mindent és mindenkit.

De mindig él benne a meggyőződés, hogy a legmélyebb bukásból is fel tud emelkedni és érzi az erőt, hogy ne adja fel a küzdelmet. Szelleme végletek közt csapong, szinte egyik napról a másikra át tud lendülni a testiségből az elmélyedő, misztikus átélésbe, vagy ebből megint vissza az előzőbe. Itt van az „élet „ és a „halál” határa, a nagy átmenet, a szellemi újjászületés legnagyobb lehetősége. Itt kínálkozik a legmagasabb felemelkedés és a legnagyobb bukás.

részletesebben

Nyilas – hit – Isteni rend

A Nyilas, elfordul az előző fokozat felkavaró és mindent végletesen élére állító problematikájától. Erői pozitív irányba, kifelé fordulnak, és szétáradó tevékenységben jutnak kifejezésre. Ha a lélek a Skorpióban sikeresen felszabadult, legyőzte önmagát, akkor átugorhatja a következő fejlődési fokozatokat, de ha csak okult és tapasztalt, akkor a Nyilasban összegezi az előző eredményeket, és a visszahatásoknak engedelmeskedve kerekedik a válságok fölé.

Itt már a feladata: hogy a magasabb rendű törvényt szolgálja, ennek átélésére törekedjék s másokat is az egyetemesség felé tereljen.

A Nyilas a világban, a külső kapcsolatokban, az életben igyekszik érvényt szerezni törekvéseinek. A Nyilasban megnyilvánuló harmonikus Jupiter-hatás kiáradó emberszeretetet és jóindulatot ad. Jó kedély, barátkozó, életörömöket kedvelő hajlam, amely mind a társas közösség céljait szolgálja.

A fennálló, szentesített rendet olyan nagyra becsüli, hogy hajlamos a világegyetem nagy rendjével azonosítani, olyan értelemben, hogy a kiegyensúlyozott rendet az isteni rend és törvény megnyilatkoztatásának és földi képviselőjének tekinti. A vallás, az emberek egyöntetű és harmonikus vezetését megkönnyítő vallásos hit, a világi törvény, a hagyományokon alapuló és a nagy többségnek megfelelő világnézet kérdései első helyen állnak a Nyilas érdeklődésében.

részletesebben

Bak – építkezés – célratörés

A Bak ismét más irányba önmaga felé, s a legkézzelfoghatóbb anyagi célok felé irányul, negatív jellegének megfelelően. Főleg a szellemi-értelmi célkitűzések, amelyek a Nyilast vezették, nem elégíti ki. A Bak már kézzelfoghatóbban és keményebben, szilárdabban akarja biztosítani a földi javakat és az ezeket őrző rendet. A tágabb, általánosabban értelmezett rend nem érdekli, csak azt tartja biztosnak, amit ő maga tud összefoglalni és a maga erejével uralma alatt tartani.

Földies jellegével a leganyagiasabb dolgokra veti magát, s ebben az itt negatív Szaturnusz is támogatja. Az egész erejét latba veti, hogy az anyagot uralma alá hajtsa. Ő már nem birtokolni akarja az anyagot, mint a Bika, és nem rendszerezni, mint a Szűz. Az anyag merev és hajlíthatatlan formája a legnagyobb mértékben kihívja erejét, és uralmi törekvését, az akadályok csak annál jobban ösztönzik. Az anyag természetében rejlő akadályok, nehézségek és gátlások mindig elébe tornyosulnak, súlyos küzdelmet kell folytatnia az anyagvilággal. De ez az ő igazi területe. Nem nyugszik addig, amíg sorra le nem küzdötte az akadályokat, hallatlan szívósság, kitartás és elszántság él benne.

Amennyire nehéz feladatok állnak elébe, olyan nehéz és rideg a sorsa is. De mindenben megállja a helyét, és kielégülést talál az anyagvilág biztosított uralmában. Mindig van ereje újra kezdeni a harcot, ha sors mindent kiragad a kezéből

részletesebben

Vízöntő – reformok – szellemiség

A Vízöntő fokozatában a lélek erői megint kifelé áradnak. A Vízöntő-típus értelmi-szellemi szinten találja meg legmegfelelőbb megnyilatkoztatását. Az előző fokozatban elért anyagi uralom és az ehhez szükséges kitartás feloldódik. A jó eredmény megmarad és szilárdságot, szívós erőt ad a szilárd minőséghez tartozó Vízöntőnek, de az anyagi világ nem érték többé a szemében. Megismerte a törekvést, hogy szembeszálljon az akadályokkal a célért, de pozitív-légies mivoltában most már nem is törődik az akadályokkal, egyszerűen széttöri a gátakat, hogy ereje, korlátlanul áradhasson előre.

Erejének tudatában egyenesen örül a kötetlenségnek, a gátlások hiányának és ahol akadályt talál, szétfeszíti a korlátokat. A szabad tér, a határtalanság felel meg természetének. Önálló és független, nem tűr kötelékeket és bilincseket. Szertelen és merész, s mert új utakon szeret járni, eredeti és különös is. A hagyományok, a fennálló és kiegyensúlyozott rend az ő számára csak nyűgöt jelentenek.

Mindig a meglévőt akarja megreformálni. Gyanakvással néz mindent, ami már meg van, amit az emberek megszoktak. Az új többet jelent, hiszen tele van lehetőségekkel, nem is sejtett tartalommal. Így lesz a Vízöntő-ember forradalmár, de mivel az céljaiból hiányzik az anyagiasság, mindig eszményi, magasztos, nemes feladatokért küzd.

A Vízöntő a fordulópont. A lélek itt szakít az anyagi kötelékekkel és emelkedik a tiszta szellemiségbe. Nincs belső küzdelem, önmarcangoló vívódás. A lélek szárnyal, és a magasba tör.

részletesebben

Halak – feltételnélküli szeretet – egységérzet

A Halak, ismét negatív irányba tér és koncentrálja erőit. De az előző fokozatokon már mindent végig próbált és át élt a lélek. A Halak-ember nem talál többé határozott, kézzelfogható, anyagias vagy akár értelmi-szellemi célt, amely új feladatot állítana elébe.

Erőit, tehát befelé irányítja, önmaga létének legmélyébe száll alá, s koncentrált figyelme a lelkiség végső titkaiba mélyed. De ugyanakkor ráeszmél, hogy létünk gyökere és a mindenség lényeges tartalma – egy és ugyanaz. „Mint odafönn, ugyanúgy idelenn”. – határtalan azonosság, a legnagyobbnak és a legkisebbnek egybeolvadása az az élmény, amelyben a Halak lelkisége legjellemzőbben jut kifejezésre.

Koncentrált erői nem csak befelé, hanem kifelé is áradnak, mert nincs többé különbség a „benn” és „künn” közt. A lélekben minden találkozik, minden egyetlen nagy értelmet kap, s ez olyan határtalan, hogy az ész előtt már káosszá folyik szét. A Halak emberében a mindenség ébred öntudatra, s a maga tudata szétárad a mindenségbe. Mély lelkiség és örök tényekben gyökerező ösztönösség születik ebből. A Halak ember már a szellem-világgal lép kapcsolatba. Megérzések, látnoki felismerések, titokzatos sugallatok szólnak hozzá, s a legnagyobb fokon prófétai elhivatottságot adnak a Halak embernek. Az Én és a Te közt nincs többé válaszfal.

Míg a Vízöntőben a lélek még a korlátozások lerombolására törekedett, addig a Halakban már kijutott a határtalanságba, az egyetemességbe.

Így ment végbe a nagy kőr, a lélek fejlődésének hatalmas ciklusa. Ahogy a kezdő fokozatban az Én még alig-alig ébred öntudatra, ugyanúgy a végső fokozatban ismét feloldódik, szétárad és megsemmisül az önösség, az ego.

De a Halak – típus, ha nem érhette el a tökéletes révbejutást, a kör végét, akkor szétterjedő, feloszló hajlama szintén érvényesül, de olyan formában, amely a fejlődésnek újabb ciklusát követeli, hogy a lélek újra keresztülmenjen a nagy iskolán.