12. ház

Tudatalatti, elzárt


A 12. ház tartalmazza a földi inkarnáció végső titkát, az „élet értelmét”, a választ arra, hogy „miért vagyunk itt”. Ez a 12. ház beavatása.

Az életkör minden tapasztalatának kvintesszenciája ebben a házban gyűlik össze: itt kristályosodik ki a küzdelmek, a bukások, remények és csalódások, a kibontakozások és a kudarcok tanulsága. Az hogy a szabad Léleknek az anyag világ börtön. A gondtalanságból a gondokkal teli létbe, a határtalanságból a lehatároltságba lépett – és ezt az utat önként vállalta. Önként, mert mielőtt aláereszkedett volna, ismerte jól e vállalkozás célját és értelmét. S mert ismerte és átlátta, tudta azt is, hogy a cél érdekében éppen e tudást kell önmaga elől elzárnia és önmaga számára elérhetetlenné tennie. Mert e tudás ellehetetlenítené és értelmetlenné tenné az utat magát. Ezért a Lélek, minden leszületés előtt iszik a Léthe folyó vizéből, felejt, és emlékeit kitörölve születik a világra.

Ezek után nem csoda, hogy gyakran úgy érzi: egy periférikus galaxis közepes naprendszerének jelentéktelen bolygóján tölti száműzetését, ahol az égiek – már réges-rég elfeledkeztek róla. Talán egy sikertelen félbe hagyott galaktikus kísérlet alanya ő, aki sokmilliárd hasonlóan magára hagyott társával együtt tengeti életét e parányi sárgolyó szűkös életterén, küszködve az életben maradásér, a túlélésért.


A 12. ház a kiúttalanság, a bezártság, a reménytelenség, a hiábavaló küzdelem és a frusztráció élménye. Ám ahol a legnagyobb a sötétség, ott rejlik a legnagyobb világosság. Ahol a legnagyobb a kétségbeesés, ott nyílik a megváltás kapuja. A 12. ház valójában alkímiai lombik, amelyben fejlődik a Világ Legnagyobb Csodája: a Homunculus. Ő a tökéletessé vált Ember, a Fény Fia, atyjának és a Teremtőnek büszkesége, ő, aki nem volt, s íme lett: a kínban – vérben – sárban vajúdó Teremtés gyermeke, a teljessé vált és önmagához visszatalált Lélek, a Létdráma főszereplője és dicsőséges beteljesítője.

A 12. ház, végső soron a Lélek beavatási régióinak végső szakasza, utolsó és egyben legnehezebb állomása, az Ultima Thule (világ vége): a kételkedés, az elbizonytalanodás, a kitaszítottság, a magára hagyottság, az elfeledettség próbatétele.

Ez a 12. ház titka, a Teremtő, a Nap titka, a Smaragd tábla titka.

Az Én számára egyre növekvő terheket jelentő témák, látszólag a megoldás minden reménye nélkül – időtlenség – rejtettség – elzártság – bezártság – krónikus betegség, ami kórházi ápolással is járhat.


Észrevétlen lassúsággal kibontakozó megoldások. – Reménytelen erőfeszítések – frusztráció – nyilvánosság elől elzárt tevékenységek. – Készségek és tudás hosszú időn át történő elsajátítása – belső munka – befelé fordulás – hosszú terápiák – spirituális út – rejtett belső növekedés – az önmegismerés és önátalakítás útja. – A nagy áldozat – magány – elhagyatottság – önkéntes vagy kényszerű elvonulás, az Én elszigetelődése – a titkok és az eltemetett ügyek – megpróbáltatások – korlátozások – elfojtások – terhek. – Titkos ellenségek – börtön, elmegyógyintézet, kórház – szörnyű szerencsétlenségek – kártékony félelmek – gyengeségek – fóbiák – bűnhődés vagy súlyos próbatétel – büntető perek – üldöztetés – okkult hajlamok, okkult képesség – pszichés és misztikus tapasztalatok – médiumi képességek - a Nagyegység tudat.